Csak egy keveset kérek!

A gyomorrontás igen kellemetlen tud lenni, a sok finomságnál érdemes figyelnünk, hol is van a határ. Nem csak a száj, hanem a fül és a szem is hasonlóan működik: képtelenek vagyunk meghallani és meglátni, feldolgozni mindent, ami körülvesz bennünket. A reklámzaj elleni védekezési mechanizmusok is kialakulnak az emberben, átkapcsolunk, átlapozunk, rögtön a szemétbe dobunk sokszor olyan dolgokat is, amelyek fontosak lehettek volna. Ha nem akarunk gyomorbajt, keveset kérünk, de mit tegyen a desztinációkat kínáló marketing szakemberek sora, ha azt szeretné, lássuk, halljuk meg őket? A legjobb, ha megkülönböztetjük a portékánkat: egyedi arculattal, márkával, üzenettel, olyannal, ami csak rá, ránk jellemző. 

Generalizálj!

Oké, ne beszéljek annyit, ne mutassak meg mindent – de hát minden lényeges és egyaránt fontos, elhagyhatatlan! Ez így igaz, minden fontos, de ismerős lehet matematikából a legkisebb közös többszörös, vagy a tervezés világából a generalizálás fogalma. Ez utóbbihoz bátorság, sőt sok esetben segítség is kell, ugyanis bizonyos dolgokat jelentősen egyszerűsíteni, elhagyni, kiemelni, aránytalanná kell tenni. Ez a kreatív munka egyik leggyönyörűbb része, az elvonatkozatás képessége a legfontosabbak megtartása, sőt közvetítése céljából.

De hiszen, ott van!

Rendben, mit vegyek el, mit adjak hozzá? Egy példa a sport területéről: a legkézenfekvőbb mozgás a futás, hiszen a lábunk mindig kéznél van! Budapest esetében, a Duna, a víz nemcsak ott van, mint gyönyörű adottság, hanem, mint motívum és összekötő elem, továbbá a felüdülést, a pezsgést is előhívó szó maga a víz is. Vizezzünk, Dunázzunk akkor, és megszületett a Budapest Víz innováció, az ötlet, amely egy korábbi Utazás Kiállítás nagy szenzációja volt. A palack címkéjén fellehetők angolul és magyarul a városra jellemző fogalmak, kiemelkedik azonban három, és a leginkább összefoglaló: felüdít. Akkor, a stand előtt, bizony jól jött pár üdítő korty ebből a promóciós vízből. 

Adok-kapok

Na, jó, van márkaüzenet, Dunával, vízzel, de hogy lehet ez még jobban kiszélesíteni? A Budapest Vizet csak az vihette el a standról, - és ez mindig jó ötlet, egy kicsit foglalkoztatni a kuncsaftot - aki adott is valamit cserébe. Egy üres paravánra kellett felírnia, vagy felrajzolnia, hogy miért szereti a várost. Láttunk már ilyet, ez nem új, de a kétszínű filcek használatával, a vállalkozó szelleműek kirajzolták Budapest logoját, amely a Duna hidak mentén meghajtogatott kék szalag motívumára épült. Újabb üzenet tehát, de visszafelé is: a szervezők a válaszokat értékelve még teljesebb képet kaphattak arról, kinek, mit jelent Budapest, ki, mivel azonosítja a fővárost.

Mindegy mi az, csak legyen következetes!

Nemes Julitól, a kreatív világ egyik nemrég eltávozott ikonikus alakjától tudom én is ezt az alapszabályt. Persze, nem mindegy az sem, hogy mi jelenik meg, de az üzenet akkor él célba, hogyha minden felületen, minden alkalommal, legyen az kiállítás vagy kiadvány, ugyanúgy jelenik meg. A Budapest Guide 2012-es kiadása belső címlapon meg is felelt a szigorú szabálynak. A külső borító is a vizet kommunikálta anno. A mondanivaló ez esetben már kiterjesztettebb volt, mert a Duna mellett megjelent a fürdőkultúra, sőt, az iható csapvíz is.

Palackban a pesti víz?

Sajnos, ez még nem valósult meg, mert a palack tartalmát nem egy fővárosi cég töltötte, igaz, nem is ásványvíz, hanem forrásvíz került a szép kivitelű flaskákba. Reméljük, a gondolat nem merült végleg feledésbe, vagy kaphat egy másként hangolt formát. A nyári zacskós víz a Deák téren, ezt az üzenő jelleget is elláthatná, mindenesetre én féltve őrzöm a saját Budapest Vizemet otthon, a kredencben.